Címlap
Jegyzet
Mezőberény
Videó vadász
delkelet.,c8.hu
Fórum
Sziréna
Humor
Nyílt tér
Múltjelen
Hangoskönyv
Kisváros
Hírfolyam







NÉPMEGMOZDULÁSOK 161 ÉVE

Október 21-én 160 éves évfordulója lesz annak, hogy kivégezték a 27 éves mezőberényi jobbágyot, Frey Ádámot. Róla utcát neveztek el a városban, emlékét megőrizték. Azonban most, a kerek évfordulón nincs semmiféle
hivatalos szándék a megemlékezésre.

Az 1848-as berényi népmegmozdulások az előző év legelőfelosztására vezetnek vissza. Az ok korrupciós gyanú (úgy tűnik, a mai  közállapotok nagyon mélyre nyúlnak vissza) volt: a mezőberényi lakosság ugyanis úgy érezte, hogy Turi János bíró az előljárókkal, többek között Petrics Sámuellel nagy mennyiségű pénzért adta el a jobb legelőt az uraságnak. A berényi lakosoknak a vízzel borított rétek jutottak. Az ügyet megyei küldöttség is vizsgálta, Deák Ferenc egészségügyi miniszter is, aki azonban továbbküldte az ügyet a királyi táblának.
   A berényiek elégedetlenül hallgatták a közhírré tett választ, és az uraság által elfoglalt legelőket erőszakkal elkezdték visszafoglalni.
   A földesúr, báró Wenkcheim László levélben tett kifogást a lakosság erőszakos betörései miatt. Az alispán a helységháza előtt június 6-án összehívta a lakosságot, erélyesen figyelmeztetett, hogy a zavargásokat azonnal szüntesse meg, az uraság kárát térítse meg.
   A mintegy kétszáz főnyi ide vezényel katonaság megtette a kívánt hatást: az emberek mindkét követelmény teljesítését megígérték.A főszolgabíró a zavargás 8-10 irányítóját elfogatta, és a megyei tömlöcökbe küldette.
   Ennek ellenére szeptember végén, október elején a mezőberényiek megint megpróbálták erőszakkal visszaszerezni az uraság által elvett földeket. Sőt. Elfoglalták a földeket, az uraság cselédeit elzavarták, s kapukat,
ajtókat, ablakokat romboltak, s vittek el. Ha katonát kell adni, a földeket el kell osztani! Ezt hangoztatták, dobszóval, lobogókkal barangolták be a falut. Sorra járták a majorsági földeket, s agyonveréssel ijesztgették a hajdúkat, csőszöket, béreseket, gulyásokat, csikósokat, kondásokat, juhászokat.
   Október 15-én statáriumot hirdettek ki a községben, de a kirobbant népmozgalom tovább folyt. Ezután a berényi németek megtámadták a magyarokat és elűzték őket.
   Ezzel egyidőben a főszolgabíró levélben adott hírt Frey Ádám berényi lakos elfogadásáról. A mozgalomban betöltött vezető szerepe miatt kötél általi halálra ítélték, amely ítéletet végre is hajtották.







AKASZTOTT FREY ÁDÁM

Frey Ádám 1821 . december 24-én született. Anyja Rozina Schafer, apja  Gergy Johan Frey, Frey Görgy bátyja, dédnagyapám testvére. Felesége shidt Zsuzsanna. Gyermekei Zsuzsanna (1843), János Ádám (1848)
Frey Ádámot Békésen akasztották fel 1848. október 21.én.
   A szájhagyomány szerint a békési gáton belül a békési gáton belül Mezőberény felől lévő dombot Frey dombnak hívják. Ezen a dombon volt az akasztófa, ahol felakasztották. Az akasztófa mellett temették el. Abban az időben akasztott embert temetőbe nem fogadtak be.
   Mezőberény újjátelepítésének évfordulóján az ünnepségen hallottam először Frey Ádám történetéről, akiről utcát is elvezetek. Akkor már édesapám nem élt. Elmentem édesanyámhoz, és kérdeztem, ki volt Frey Ádám?. Azt mondta, rokon volt, de nagy szégyen a családra nézve, és erről senki sem beszél. Frey Ádám dédnagyapám testvére volt.
   1848-ban a földosztás során sok berényi uradalmi cseléddel együtt földet kaptak. A báró Kossuth rendelete alapján fel-szabadította a jobbágyokat, zselléreket az uradalmi munka elhagyásától. Szabadon közlekedhettek, más uradalmakba mehettek dolgozni. Házhelyet és földet kellett osztani minden cselédnek, a család létszámának arányában a kis megélhetéshez. Az uraság a rendelet értelmében kiosztotta a földet, Köröstarcsa és Körösladány között, földjének legtávolabbi, legrosszabb részén. Azt kérték a berényi cselédek, hogy jószágaiknak ne kelljen a Körösön túlra menni, mert Tarcsán fahíd volt, Berényben meg komp. A földet megművelni nem tudják. Azt kérték, hogy a berényi föld közelében osszák ki a járandóságot.
A többi esemény már ismert...
  Anyám mesélte az alábbi történetet: Frey Ádám testvére elhatározta, hogy éjjel ellopja a holttestet, és itthon temeti el. A szomszéddal megbeszélte: éjjel elmennek, befogat a szánkóba s elindulnak. A Mama is menni akart, majd figyel, hogy ne zavarják meg őket. A Tata nem engedte. A puskát betette az ülés alá.
   Amíg ők az ásást végezték, a Mama egy másik szomszéddal utánuk ment. Amikor odaértek az egyik szánkóhoz, az egyik ló felnyerített. A Tata azonnal elővette a puskát. A Mama hallotta a puskazörrenést, s kiabált:
- János., ne lőj, én vagyok!
   Többet nem tudott mondani anyám az esetről.
   Kutatni kezdtem: hol lehet eltemetve. Kérdezgettem a temetőben dolgozóktól, hogy nem hallottak-e valamit.
Bányai (Berg) Mihály együtt dolgozott apámmal, ő tudta, hol ásták el. Az 1930-as években ő Kaposi (Krisz) Józsi bácsinál dolgozott. A református temetőben (ma köztemető), az északnyugati részen temették el. Munka közben mesélte, hogy a zendülő Frey Ádámot a temető sarkában ásta el.
   A fenti tény hihető lehet, mivel az akkori házuk kb. e helytől 2-300 métere van. Helyén jelenleg libatelep működik. A ház biztosan Frey tulajdon volt, mert van róla fényképem: anyám van rajta, s valamelyik gyerek közülünk.

             Szabados (Frey) Márton







A BERÉNYI EMBER FELAKASZTÁSA

A BÉKÉSI HATÁRON

1894-ben jelent meg idős Somlyai Gábor visszaemlékezése. Békésen Povázsay László könyvnyomdájában nyomatott. A fél szemmel látó 71 éves öregember régi emlékeket vetett papírra, többek között az 1848-49-es forradalom és szabadságharc helyi mozzanatait is.
   A mezőberényiek számára nagyon érdekes az a részlet, ahogyan leírja Frey Ádám kivégzését.

de midőn azt vártam volna, hogy a múlt éjjel nem aludtunk, majd most kialusszuk magunkat, de nem így történt ám ez meg, ha-nem ismét gyertya gyújtáskor , hajtanak egy dübörgéssel be a városháza udvarára 4 kocsival nagy urak. az az a rögtönítálő bíróság jött, egy rabot hoztak magokkal, a derekán volt egy vaskarika, annál fogva le lett láncolva a kocsi két oldalához,
   Kérdé tőllem Kálló komiszáros úr van e itt bíró? felelém én vagyok, ismét kérdé van e itt város cselédje felelém itt vagyok csak magam mire azt mondta komiszáros úr, az ezit azát kend tán a földi isten itt Békésen, megjegyzendő hogy még akkorra a fent háló cselédek nem érkeztek fel, a nappaliak meg már akkorra elmentek, a rabot átvettem, mégpedig olyan meghagyással, hogy minden órában meg nézzem, és amit kér enni inni, azokat mindet teljesítsem, de úgy, hogy hiba ne legyen, mindég két perzekutor jelenlétében mehettem le, hogy vele több szót váltani ne lehessen, ez után az urakat elhelyeztem gyertyákkal ellátva őket, a nagy terembe.
   Bent lenni magamnak nem szabad volt egyszer hívnak be hogy nekik teremtsek egy tollvezetőt akár honnan is vigyek magammal 2 perzekutort hozassam fel fülinél fogva is, szétnézek a piactéren még csak világot sem látok, a
kolégyiomba a rektori szobában volt, boldogullt Keresztesi György úr, ő hozzá kopogtatunk be, nem akart ajtót nyitni, egyik perzekutor belől került muszály volt velünk eljönni éjjeli 10 óra tájba de ekkora az egész városi cselédség mind fel volt rendelve, 11 óra múltával ismét hívnak be van e itt nyerges ló, felelém van, rögtön két lovat nyergelni arra két megbízható cselédet ültetni, egyik menjen Csabára másik Berénybe azon cselédeket küldje be, ki volt adva nekik hogyha a ló bele  döglik is a se baj, csak hogy mielőbb ott legyenek, a levelet a hova szól ott kézbesíteni ha ajtót nem nyitnak verjék be az ablakot ezeket alig hogy el eresztem, jön a másik kérdés, tudok e itt olyan embert, aki tudna akasztani.

Mondám, hogy itt van egy Gornyik Samu nevű cigány veres nadrágba jár, na jó, azért rögtön küldjön két cselédet úgy is lett fel -kísérték 1 óra tájba, elfogatta az akasztást de még 2 másik segítséget is kért maga mellé, ez volt mondva válasszék akit akar majd ide kísértetjük, elküldtem 4 cselédet felkísérték a jelölteket az egyik vonakodván tőle de ki volt mondva ha ő nem teljesíti akkor őtet huzatják fel, ezek készen varrták a martalékot.
   De még más hiány is volt kötélverőt is kellett hivatni aki az nyakára spárgát készítsen
a lábára nyűgöt hogy ne rugkapálhason, mégis volt hiány ácsokat hajtani fel az akasztó fát elkészíteni és kovácsot aki a horgot a fába elkészítse, ennek utána ismét egy futárt Berénybe küldeni a német paphoz aki az utolsó felkenetet megadja, ezeknek utána bekövetkezett a viradta, a midőn már Berényből az otthon található előljáróság mind ide át volt, ugyszinte a csabaiak is ezeknek ment a levél és azon ember feleségének és az édesanyjának, a berényi előljáróság kikérdeztetvén, soha semmi féle kihágást ezen ember el nem követett, kihallgattattak a csabaiak is, ahol ezen ember elfogatott, a mi is úgy történt, a fent említett vasárnapo a csabai lakosok is felgyültek a városházához az angyalkuti elmenetelrő értekezni, ezen berényi ember is ott hallgatódzott a többi hátamegett sittogá hogy a berényiek nem mennek, csak az urak csinálják ezt a zenebonát, éppen akkor ott ment el a csabai főszolgabíró és suttogá utána hogy ilyen emberek a lázadást az ilyen embereket fel kellene akasztani, nem volna annyi baj, midőn ezeket két előkelő egyének hallották, ott ment el egy városi hajdú és vele bekísérttették, nehogy ott valami kelemetlenség adja elő magát ez által, hétfőn
reggel elmentek a csabaiak is, ezen embert jelentették a bírónak a cselédség az nem
tudott rólla semmit hivatták azt az embert aki bezáratta, midőn ez a bírónak elmondta volan akora a főszolga bíró úr is átjött e szegény embert nem eresztették el, hanem röktön ítélő statáriom bíróság elé terjesztették, Gyulára által is küldték hétfőn, ott csak annyit határoztak, hogy által kell hozni Békésre kedden, ugyan azon éjjel el is ítéltetett csak ugyan kötél általi halálra, amely ítélet kihirdettetett szerdán 9-1 óra között kocsira ültetett fel a rab a pappal együtt.
 
 Elindultak siratta két kis gyermeke, felesége és az édes anyja oly hathatósan hogy a népnek nagyobb része könnyes szemeit törölgette, és az édes anyját feleségét az útról vissza kísérték a lelketlenek, mondván nekem be kell zárni ezt a vén kurvát, mért nevelte olyan rosszul a fiát, de én ezt a lelketlen parancsot mellőzve, a kocsijukba befogtam őket haza Berénybe elbocsájtottam, oly módon, hogy ők a kísérő tömeg népét el ne érjék, de siratta őtet azon két csabai ember is aki bezáratta mondván az egyik hogy van két fertály földem de  ha kettőt elraboltak volna nem esett volna nehezebben, mint ennek az embernek a halála, hogy ők  általok  tett befogás által történt meg, a másik csabai mondá van 4 gyermekem odahaza de ha kettő halt volna is nem fájt volna a szívemnek, mint ezen ártatlan embernek a halála, a mi a mi közbenjárásunk által következett be.
  
El volt határozva az is, hogy a berényi határban kötik fel, de tartva attól, hogy a berényiek majd ezt az ártatlan embert nem engedik kivégezni, így ezután itt a berényi kis országút melletti hármas halom egyikére lett a bitófa felállítva, de még ez esetre is meg volt hagyva,hogy ha a berényiek tömegesen tódulnának oda és kitörést csinálnának, akkor Békésen a harangot félre kell veretni, és aki csak arra való ki kell menni és a berényieket vissza kell kergetni a két szomszéd falut vagy várost össze veszíteni nem sajnálták volna ebből az a nagy tanulság, hogy az 1848-as év ilyeneket is hozott magával, mert ha valaki azt ki merte mondani, hogy nem ér az semmit sem hogy mi oda megyünk bottal vasvillával. lándzsákkal, rendes fegyverrel ágyukkal ellátott  katonákkal szembe, ez már ezért az igaz szó kimondásáért ha valaki ezt bejelentette, azzal is ilyen formán bántak el, mint ezzel a szegény berényi némettel.








BOLDISHÁTI BLUES


A blues eredetileg a négerek zenéjéhez, lassú táncához kötődik. Van benne valami melankólia, elbeszélés, kibeszélés, az érzelmek szabadon engedése.

   Boldishát egy régi határrésze Berénynek. A 47-es főút, a tarcsai határ,  a Vésztői út és a Körös által bezárt terület. Mondják, hogy valaha egy szlovák ide települőről, Boldisról kapta a nevét.

   Az egész terület valamikor legelő volt. Később egy részét művelés alá vették, s közepében épült egy urasági major is, ami most magánkézben van, s szarvasmarha telepként működik.

   A hetvenes években még itt legelészett az egyik utolsó mezőberényi juhász, Almási János nyája.

   Kezdjük el akkor a bluest, a szép, ünnepélyes táncot, végigjárva tekintetünkkel az egész vidéket.

   A köröstarcsai országúttól kiindulva szomoróan láthatjuk, hogy a tolvajok két kiserdőt is kipusztítottak teljesen, szinte csak a cserjék, hajtások maradtak. A gyep új tulajdonosai sem hagyták régi állapotában a tájat. Itt-ott feltörték az emberemlékezet óta legeltetésre használt gyepet, megpróbáltak lucernát, kukoricát vetni bele. Több, de inkább keveseb sikerrel.
 
  Visszakanyarodva az első keresztúton hazafelé, a körgát tetejéről láthatjuk, hogy a volt ONCSA telep szélén hatalmas állattartás zajlik. Mindenfelé tehenek láthatóak kipányvázva, sokfelé körbálák, és sajnos itt-ott hatalmas, rendezetlen trágyarakások.

   A gát tetején a Tücsökhalomhoz jutunk el. Előtte jobbra még találunk egy lőteret, hatalmas vastraverzre épített kilátója idegen tárgyként kiabál az egyébként idilli tájban. Közvetlenül a gát tövében a kubikgödrök teljesen kiszáradtak. Régi, örökre eltűnt májusokon ezekben a mélyedésekben meg-állt a víz, s elindult a vegetáció csodája. Hínár és tündérrózsa nyílott az átlátszó, háborítatlan, sekély vízben.

   Tücsökhalom, régebbi nevén Prücsökhalom a körgát északkeleti kanyarulatánál áll. Nem tudni, mit rejt a domb mélye. Lehet, érdemes volna kutatni, s megtalálni benne Berény Mágorát.

   Ilyenkor, leülve a magas halom tetején, messzire szárnyal a képzeletem. Ez a táj teljesen olyan, mint a Vésztő-mágori. Hatalmas legelők közepén egy domb, s nem messzi innen vizek. Délkelet irányában a volt vályogvető gödrök, most már mint természetvédelmi terület. Keletre az egykori Szabó Árpád-kert tövében ott kanyarog a régi, holt Körös, emlékeztetve egykori lassú békéjére, és zabolázhatatlan erejére, hatalmas életterére, állataira, növényvilágára. Ma üdülőövezet, amely egyelőre kopár és zajos.





  Boldishátat a turisták már felfedezték, a fákra festett zöld-fehér csíkok jelzik: erre halad a túra útvonala. Az érintetlen ősi gyepen át megpihenhetnek a környező erdősávok hűvösében, s aztán a mesterséges csatorna partján eljutnak az igazi, nagy vízig, a Körösig.

  Jómagam most nem megyek odáig. Továbbra is itt ülök a Tücsökhalom tetején, s nézem, ahogyan szertefutnak az utak vékony csíkjai a dimbes-dombos réten át több irányba.

   Valami végtelen nyugalom áraszt el, miközben szól érzelmesen a sajátos dal, a boldisháti blues.

   Különös varázsa van itt a földnek. Titka, amit minden bizonnyal, sohasem tudok meg. S szemem elé tűnnek a mágori ásatás rétegei. A több emelet mély kutatóárok, ahol a régészek kiterítették, felmutatták az örökre eltűnt idő stációit, az egymásra épülő évezredeket.

   Látszólag egy füves pusztába bámulok, s ha valaki látná, minden bizonnyal kinevetne. Különösen azért, amire gondolok. Mert úgy vélem, itt is ki lehetne építeni egy olyan idegenforgalmi, turisz-tikai, vonzó látványosságot, mint Vésztőn. A távolban kisebb csorda legel. A tehenek nem őshonos magyar fajták, a gulyáskunyhó egy fehér lakóko-csi. Nem túl idilli kép, de előre mutat. Úgy tudunk haladni, hogy visszanyúlunk a múltba. Mindenféle kiagyalt munkába vezetések (munkáról való leszoktatások) helyett elkezdünk dolgozni. Keményen. Mert ez a föld mindig eltartotta azt, aki szerette és hűséges volt hozzá. Nem giccs-parasztként, hanem igazi fiaként.

   Hazafelé útba ejtem a már természetvédelmi területet, a Szikes tavat és környékét. A madármegfigyelőről magával ragadó kép tárul elém. Lehet, hogy kevesen látták még, s nem is tudnak róla. Az egykori vályogvető gödrök helyén fakadt tavon több száz madár. Hófehér gémek, vadkacsák, sirályok, bíbicek, s ki tudja még mi.

   Nagyon sajnálom, hogy kis mezítlábas fény-képezőgépem nem alkalmas távoli felvételek készítésére. A távcsövem talán kárpótolná e hiányt, azonban az sincs az autómban.

   Állok a kilátóban, s nézem a víz fölötti őszi táncot, a sok fehér madár kavargó röpködését, nyílegyenes úszását, a csöndes, alig hallható, szívet-lelket melengető boldisháti bluest.

                              T. M.






KIHANTOLT EZERÉV

A nyár folyamán nem
mindenkinek adatik meg az, hogy messzi tájakon nyaraljon. Azonban ha
körbenézünk a környéken, nagyon szép és tartalmas kirándulóhelyeket
találhatunk.
Ilyen  a közeli
Vésztő Mágor.

   A mágori dombok hatezer év történelmét tárják a látogatók elé: az egyik ennyi idő egymásra épült településeit rejtette, a másik a XI-XIII. században épült Csolt-monos-tor alapfalait.
   A Sebes-Körös egykori medrének szeszélyes kanyargásával körülzárt természetvédelmi területen egymás mellett két különleges, 9-10 méter magas halom áll. Ezek a Mágori-dombok. Az egyik földhalomba vágott ásatási szelvény mintegy hatezer év egymásra rétegződött településnyomait, leletanyagait szemlélteti.
   A látvány lenyűgöző, mert a leletek a feltalálási helyükön maradtak, s a történelem térben és időben is "áttekinthető". A másik dombon a térség X-XIII. századi nagyhatalmú családjának, a Vatától származó Csolt nemzetség Árpád-kori monostorának maradványait tárták fel.
   A háromhajós bazilikával, szerzetesi cellákkal, belső udvarral rendelkező monostort három ütemben emelték, igényes és finom kő-munkákkal. A monostor a török időkben lakatlanná vált, állaga fokozatosan romlott. A XVIII. században a már romos templom anyagát felhasználva az akkori földbirtokos, Wenckheim Ferenc egy nagyméretű borospincét alakított ki a domb belsejében, amely ma a monostor történetét bemutató Csolt-monostor Múzeumnak ad otthont.
   A régészeti ásatások során egy, az újkőkor óta folyamatosan lakott település kultúrája tárult föl. A leletekkel berendezett múzeum mellett bemutatják a feltárt őskori települések szelvényeit is.
   A jelentős épület- és leletegyüttes bemutatóhelyét 1982-ben hozták létre. A restaurált monostorfalak mellett múzeumot rendeztek be az 1810-12-ben épített Wenckheim-féle borospincében, a vele szemben lévő dombon pedig in situ (ott, ahol megtalálták) mutatják be a feltárt őskori tell (telep) részleteit.
   A múzeumi kiállításon láthatók a feltárt faragványok, a falképtöredékek, és az őskori telep régé-szeti leletei. Jelentős tárgyak: az újkőkori szentély leletei istennőszoborral; a középkori kőfaragványok közül egy turbános férfiarccal díszített párkánytöredék, akantuszleveles, indadíszes, állatalakos oszlopfők; valamint egy ereklyetartó és egy bizánci arany fülbevaló.
 
 A múzeum nov. 1-márc. 31. között bejelentkezéssel látogatható.








www.page.sokoldal.hu
Tetszett ez az oldal? Mutasd meg az ismerőseidnek is!